Hull a hó odakint,
a múlt felém int,
hóembert építettél,
szívből nevettél.
Néztem arcodat, csillogó szemed,
szép voltál, nagyon jó volt veled,
most hiába fehér köröttem a táj,
nem nevetek, a gyász belül fáj.
Hull a hó odakint,
idegen hóember int,
szép gyermekévek,
mindezek emlékek. (saját)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
