Égjenek a gyertyák ezen a napon,
égjenek mint bennem ég a fájdalom,
lobogjanak örökké gyásztáncot ropva,
szívem, lelkem haláltól meglopva.
Magad mögött hagytad fájdalmas kínod,
már nyugodtan álmodod örök álmod,
utolsó leheleted tüdődet mikor elhagyta,
engem ítélt mélységes örök bánatra.
Egy éve nem láttalak, nem hallottam hangod,
nem fogtam kezed, nem érintettem karod,
egy éve gyászom egyre csak mélyül,
fotóid maradtak csupán, s a múlt emlékül.
Istenem, Uram rád bíztam az anyám,
hiszem az Urat, s hiszem egy szem Fiát,
hiszek a megbocsátásban és szeretetben,
hiszek a könyörületes befejezésben.
Égjen a mécses mit az előbb gyújtottam,
Istennek és neked anyám, nektek ajánlottam,
elmondtam egy imát, rábíztalak az Úrra,
legyen szentelt a tested tartalmazó urna.
Égjenek a gyertyák, sírjon még az Ég is,
gyászban égő szívvel zokogok én is,
égjenek a gyertyák fényes lobogással,
sír az én lelkem hangos zokogással.
Temető közepén az urnafal mélyén,
anyám porhüvelye Istenhez megtérvén,
örök álmot sző e halálos csendes este,
égjenek a gyertyák édes emlékedre. (saját)
Egy év! Egy egész év nélküled.
Vége. Véget ért az életed.
Fáj. Nagyon fáj a hiányod.
Sír, gyászol szomorú leányod. (saját)
