A szülő elvesztése nyomorba dönti a szívet,
de el kell engedni hisz odafönt dolga van,
összeköt vele mindörökké a szeretet,
vigyázza lépted, s megóv a bajtól téged.
Féltő anyából lett őrző angyalod ma már,
dolga van, hisz vigyázza lépteid,
merre te mész, anyád is arra jár,
őrizd szívedben vele töltött éveid.
Mindenkinek fáj a gyász mely örök,
csitulnak a kitörő, felhőtlen örömök,
mert az élet hozhat bármi jót ezután, mindig ott sündörög a belső magány.
(saját)
