Nagy állatbarát vagyok, na meg állat barát is. Imádom az állatokat, mert állatok.
Mindig kutyáim voltak, miután kihaltak mellőlem (sszerencsére nem miattam), körülbelül egy évig nem kellett másik. Rotim volt és pincsim. De egy év múlva azt éreztem, hogy már háziegér is jó lesz nekem, csak valami legyen végre. Végigpörgettem agyamban a lehetőségeket, de miután sok munkám volt kevés szabadidővel, kutya nem jöhetett szóba. Nekem a kis kutya főnök legyen, akaratos, a nagy testű kutya pedig egyenlő a kiképzéssel, a sporttal. Ezt nem tudtam bevállalni, na meg a napi 4-5 sétáltatást sem. Így vadászgörény fórumokat kezdtem olvasgatni. Sok mindent megtudtam a görkékről. De rájöttem, hogy tovább kell lépnem. Anyu nagy macska imádatával ecsetelte mennyire kedves állatok, én meg mást sem tettem, mint bólogattam mosolyogva, miközben belül hevesen tiltakoztam ellene. Anyu győzött...nem kell sétáltatni, csinálhatom a dolgaim nyugodtan, ráadásul nagyon bújósak, kedvesek, stb. Oké, ekkor elkezdtem nézegetni a neten a macskákat, és eldöntöttem, hogy fekete macska kell sárga szemekkel. 
Hát hogyne, nem volt egyszerű. Több hónapon át kerestem hirdetőkben, macskás oldalakon, embereket állítottam meg az utcákon, de nem kerültem közelebb leendő macskámhoz. Míg végre egy szép napon rábukkantam egy hirdetésre. Fel is hívtam a tulajt azonnal, aki késszséges volt, és már szaladtam is a macskáért. Családi ház, udvaron tartott macskák. A tulaj okosan várt az etetéssel, úgy időzítette a kaja időt, amikorra megérkezem. Így befogta a kislány cicákat, és berakta egy macskahordozóba őket. Hmmm....ez jó ötlet volt, mert első pillanattól könnyedén vette az akadályt. Picike volt nagyon, kis édike bédike. Kiválasztottam a cicát, nehéz volt a választás, legszívesebben mind hoztam volna. Kiléptünk a kapun, és mint jó kutyás, nem haza mentünk, hanem csavarogni. Ettől a naptól fogva minden nap. A macskám nagy örömére. Imádja. Mivel szeret csavarogni velem, imád nézelődni, így nem is maradt meg a macska hordozó táskában....karon ülő lett. Szó szerint. Nyáron a karomon viszem, télen a kabátomban ketten slattyogunk. Néha kidugja a fejét prémből, körbenéz, aztán elbújik a melegre. Akár el is alszik. A BKV járatait is imádja, nem zavarja semmi, kivéve a motor, vagy egyéb túl hangos zajok, de erre persze figyelek, és biztonságosan tartom. Minden pillanatban fel vagyok készülve arra, ha vissza kell tartani. Szeretek biciglizni, és úgy döntöttem, hogy ezt megosztom a macskámmal is. A kisállat hordozó sporttáskába beleszoktattam, és felvettem a vállamra, miután ezt is élvezte, közben toltam a cajgát...okés, felültem a bicajra, és tekertem. A macska meg közben meg sem mozdult. Sőt! Amikor kiraktam a táskából, mászott vissza, és minduntalan macerálta a bicajom, mert menni akart. Nagyon jó fej. Pedig amikor hazavittem, és enni adtam neki, csak álltam, néztem őt, és próbáltam barátkozni. Nem tudtam mit kell tennem ahhoz, hogy jó gazdasszonya legyek. Néhány....na jó, annál azért több perc után bevillant a megoldás. Semmi dolgom, egyszerűen csak figyelnem kell mire van szüksége, eldöntöm mit akarok tőle, de mindezt ahhoz kell igazítanom, hogy a ragadozók családjába való. Kis testű ragadozó. Ettől a felismeréstől minden ment a maga útján rögök nélkül....sok harapással. Ha valami nem tetszett neki, akkor harapott. A játéknál mai napig vigyáznom kell, mert hamar bedurvul. Ezért az első harapástól arra törekedtem, hogy ne engedjem kitörni belőle a ragadozmányt....csak a kedvességet, a puhaságot. Ha durvult rászóltam, és sokkal puhábban értem hozzá. Sok időbe telt, de megértette. Az orvostól tudtam meg mi ennek az oka. Nem " fajtatiszta " házimacska. Harcias vér folydogál ereiben! Több mint egy év után jött fel a lábamhoz, de nem ám elérhető távolságon belülre! Jó messze! Pedig minden este a karomon aludt el kicsiként. Több mint három év után jött fel a derekamig, majd nem régóta alszik a fejemnél. Haladás! Most már előfordul, hogy a karomra rakja a fejét, és elalszik, hozzám nyomja a hátát. Nem régen voltunk a barátnőmnél....elájultak. Kértem a macskának egy plédet, ráfeküdt, a másik felével betakartam, és órákon át aludt, csak időnként felnézett, hogy megvagyok-e még, és se kép, se hang.
Nagytestű a macskám...nyolc kilós. Pedig olyan picur volt...most meg keresztbe alszik, én meg mint a hering, beszorulva a falhoz :-).
De van egy jó tulajdonsága ( a többi mellett), ha valaki jön nem zaklat minket, elvonul míg itt van. A barátom imádja. Ő is a barátomat. Őt nem harapja meg...de miért nem? Hmmmmm.
Szóval azt gondolom, hogy miért ne vinném magammal a macskám? Csak azért, mert mások nem teszik? De ez engem nem érdekel, ez szegény macskák bánata. Én bizony viszem, és imád csavarogni a beste lelke.
Van egy dilije: mániákusan tisztaságmániás. Komolyan! Ha nem veszem észre, hogy nem tiszta az alom, akkor vertyog nagy pofával. Ekkor szaladok kitisztítom, ekkor pisil...kitisztítom...ekkor kakil (közben végig felügyeli, hogy minden rendben történik-e)...újra kitisztítom. Innentől oké. :-)))
Rengeteg fotót készítettek már rólunk, persze főleg a macsekról. Külföldiek nagy kedvence. Lépten-nyomon megállítanak minket. A férfiak kedvesebben viszonyulnak hozzá, mint a nők általában. Bár az ismerősök szerint nem a macska miatt, hanem a nagy cicijeim miatt. :-)))
