Angyalok az égben fenn vigyáznak,
őrzik álmom.
Hátat fordítok a fájdalmas valóságnak,
sorsom szánom.
Ébren is álmodok, ilyenkor fogom kezed,
szemem könnyes.
Az ébredés fáj, de most is érzem szereteted,
az érzés keserves.
Zokogva hullok kereszt lábához, Jézus adj erőt,
gyönge ember lettem.
Szomorúan, zokogva otthonomnak érzem a temetőt,
hova hamvaid tettem. (saját)
1944 - 2009