Egy szülő elvesztése nagy veszteség,
összecsap felettünk föld és ég,
minden tova már mi szép gyermekkor,
az édesanya, és édesapa halálakor,
minden könnycsepp szebben beszél,
minden sóhaj szebben zenél,
kimondott szónak nincs helye,
hangos jajveszéknek nincs ideje,
csendes gyász érzete belepi a házat,
szívekre telepszik súlyos búbánat,
minden ünnepre fekete gyász borul,
fekete érzésre fájó szív összeszorul,
sötét leplét az éj gyógyírként teríti,
fájó szíveket álmokkal keríti,
de a nap sugarával a gyász újra éled,
nap mint nap újulnak a szenvedések,
mikor a szív utolsót dobban bennünk,
kitárt karral vár majd ránk kit szerettünk,
kiért sírtunk csendben és zokogva,
kinek nevét ezerszer mondtuk suttogva,
kinek halála szívünk megtörte,
hiánya sebzett lelkünk meggyötörte,
majd ott a mennyben eggyé leszünk mind,
s öleljük egymást boldogan megint. (saját)
Jézus, Istennek fia, ki szenvedtél értünk,
ki fájdalmat álltál ki érettünk,
sirasd meg a holtat, védd az élőket,
oltalmazd kérlek a szenvedőket. (saját)
